A Vízöntő hava

Január 20-a környékén minden évben a Nap belép a Vízöntőbe.

Tudtátok, hogy az utolsó évszázadokban arányait tekintve a többi jegyhez képest Vízöntő Nappal születtek a legkevesebben? Egyébként is „ritka fajta” – sokuk mind külső, mind belső tulajdonságaiban messze elüt az átlagostól (Vízöntő aszcendenssel meg aztán végképp).

A széles látókör, a sokirányú érdeklődés párosul benne az újításra, reformokra való hajlammal – még akkor is, ha szembe kell mennie eszméiért a fél világgal. Igyekszik a saját törvényei szerint élni – mely törvények nem nélkülözik az etikát, a humanitást – és a szellem maximális függetlenségét. Abraham Lincoln dupla-Vízöntőként jól példázza ezt egy idézetével:

„Nem vagyok köteles győzni, de köteles vagyok igaznak lenni. Nem vagyok köteles sikert elérni, de köteles vagyok a bennem lévő fényhez méltón élni.”

Kiszámíthatatlansága következtében nemigen lehet egy Vízöntő valódi érzésein kiigazodni - ráadásul elég nehéz átlátni azon az álarcon, amit visel. Féltve őrzi a szuverenitását, cserébe ő sem avatkozik mások magánéletébe. A környezetében élők közül kevesen gondolnak rá közömbösen: vagy szeretik és bálványozzák, - vagy ki nem állhatják az érzelmi távolságtartása és az eszméi miatt.

Ő a kapocs a régmúlt tapasztalata és az újdonság átütő ereje között, - forradalmi gondolkodása és eredeti ötletei ősi rendszereket képes a legmodernebb technikával ötvözni, munkássága sok esetben lendítette már előre a világot – találmánnyal, felfedezéssel, újítással… és sok esetben az ő zsenialitása a kapocs a megfogható és a megfoghatatlan dolgok között. Néhány nevet említek csupán, hogy értsd, mire gondolok: Alessandro Volta, Edison, és Galilei.

Bizonyos ezoterikus körökben a Vízöntőhöz társítják az indigó-, kristály-, és szivárványnemzedék megjelenését.
E tanok szerint „úgy árasztják el Földünket az elkövetkezendő évtizedekben az új típusú gyermekek, az új technikai vívmányok és lehetőségek, – de egyszerre a problémák is – mint ahogy a kancsóból aláhullik a víz földre a csillagkép ábráján.”
A gyermekkel, kamaszokkal foglalkozó pszichológusok pedig triplaszaltót dobnak ettől a gondolattól, mondván: a Vízöntő gyermek legfeljebb kicsit öntörvényű, nehezen kezelhető, nem tiszteli alanyi jogon a tekintélyt, és maximum hátrafelé megy, mikor mindenki más előre… Na és?!
Az igazság szerintem valahol a kettő között lesz.

Egyébként erről a típusról nekem automatikusan Milos Forman filmje – és az abból készült világsikerű musical jut eszembe. Emlékeztek még a Hair-re?

A szereplők a hippikorszakon keresztül mutatják be a háborúellenességet, szabadságot, a társadalmon kívüli, kötetlen életet, - de a barátságot és a felelősségvállalást is. A film a fordulatos történeten, humoron és a magával ragadó zenén kívül komoly társadalomkritikát is tartalmaz. Felmutatja a faji előítélet és az arisztokrácia megnyilvánulásait, valamint a politikai képmutatást és az értelmetlen konvenciókat.

Egyik betétdala a Vízöntőkről, és az általuk közvetített eszmékről szól, - ezzel kívánok minden érintettnek olvasónknak boldog születésnapot

https://www.youtube.com/watch?v=N9oq_IskRIg