Mindig van hová fejlődni…

… a „leg” csak az ego illúziója”.

Talán ti is sokszor hallottátok már az asztrológia kapcsán azokat a kifejezéseket, hogy "alacsonyrendű"... meg hogy "magasrendű"... Főként a lelki fejlettség fokára, a személyiség - univerzumi tökéletességben elfoglalt - bizonyos SZINTJÉRE utalnak vele.

A tudomány mai állása - és a tradíciók - szerint a fejlettségnek ez a foka nem állapítható meg a horoszkópból (bár nyilván a születési uralkodó alapos vizsgálata /is/ adhat némi irányt, amennyiben korrigálható a képlet - de ez egy másik sztori lesz ), ezért a szakma JEGYEKRE BONTOTT TÍPUSOKAT állapít meg, majd javarészt az egyénre bízza annak eldöntését, hogy ismerje fel magán, vajon milyen szinten áll éppen (vagy milyen szinten élt eddig) - és hová kéne eljutnia ahhoz, hogy azt fejlődésnek lehessen nevezni.

Hiszen állítólag fejlődni érkeztünk a Földre...

Nagy átlagban elmondható, hogy a legtöbbünk valahol "középen" kujtorog a skálán... talán azért, mert a legalját már bünteti a törvény netán kiveti magából az adott társadalom - vagy legalábbis megnehezíti a beilleszkedést,- a másik végletben (folyamatosan a csúcson) meg már szorítaná a fejünket a glória.

Épp ezért a középmezőny jellemzőiből, tulajdonságaiból kialakultak és köztudottá váltak azok a KULCSSZAVAK, amelyeket az asztrológia a jegyeknél rendszeresen használ - ezeknek a negatív vagy pozitív cizellálása jelenti a fejlődés szintjeit.

Például a Mérleg jegyénél lássunk egy tipikusan használt Mérleg kulcsszót. Itt van ugye az "ALKALMAZKODÓ" szócska. Mer' ugye egy libra ilyen... de nem mindegy, milyen szinten az...

Nagyon lent azért alkalmazkodik, (vagy inkább sodródik másokkal) mert képtelen bármiért is a felelősséget felvállalni.

Kicsit feljebb már csak bizonytalan a döntéseiben.

Középen az történik, hogy valóban, a béke érdekében ALKALMAZKODIK a környezetéhez.

A következő szinten ez az alkalmazkodás már rugalmasságot tartalmaz, önálló és görcsölés nélküli döntésekkel.

És a legfelső szinten (magasrendűen) valóban asszertív, a mások igényeire figyelmes, miközben stabilan megmarad középen: nem hódol be (passzív), és nem próbálja dominálni a másik felet (agresszív).

A cél - ha szigorúan vesszük - minden bizonnyal az lenne, hogy mindig, mindenki, minden kulcsszónak az ötödik (legfelső) fokozatát élje - én azt mondom, jó ez így, hogy az ember - nemhogy egy életen, de egy-egy szituáción vagy élethelyzeten belül is - csúszkál a szintek között. Így sokkal színesebb a paletta. De azért törekedjünk felfelé, ha tudunk.