Édith Piaf – egy óriási hang mögött

Volt egy apró termetű nő, akinek a hangja betöltötte a világot. Édith Piaf dalaiban a szerelem nem díszlet, a veszteség nem mellékszál – mindkettő az élet sűrűje. Nézzük meg, hogyan jelenik meg ez a különös intenzitás a születési képletében.

A horoszkóp-ábrája gyönyörűen leképezi mindazt, amit tudhatunk róla - és, hogy ne csak a tények, de az idősáv is a helyén legyen, korrigáltam a születési idejét néhány rendelkezésre álló dátumra: a házasságaira, a válására, a gyermeke születésére és halálára - és természetesen a saját halálának idejére.

Ezt a képletet látjátok itt alant (igen, egy picit eltér a neten található korrigálatlantól) - nézzünk szét benne.

SKORPIÓ aszcendens.

Nem csak azért passzol, mert a legmerészebb becslések szerint is alulról súrolta a 147 cm-es magasságot. Ennek ellenére mégiscsak ÓRIÁS volt.

A Skorpió analógia gyakran feltételez egyfajta túlélési mintát, gyermekkori trauma-eredetet, szélsőséges/végletes élethelyzeteket, mágneses kisugárzást, - nála ez mind megvolt... pályára tette, de el is emésztette, le is nullázta, egyszerre volt áldozat és ikon is. Piaf gyermekkora, a szülői elhagyás, a nyomor, a bordélyházban nevelkedés elég klasszikus Skorpió-nyitány: a lélek a sötétből jött, hogy aztán a fénybe énekelje magát.

Az egész életív végletes amplitúdójú: világklasszis hírnév - halálos (sőt, halott) szerelmek – balesetek, függőségek - újjászületések, majd a végső összeomlás. A Skorpió energia erős drámája.

Nyilván azért (is) ilyen erős, mert ez a Plútó lokálisan uralmi - a 8-as házban lakik.

Jelez sok-sok veszteséget, olyan traumákat, amelyek az egész életre lenyomatot tudnak égetni. Az egyik legkeményebb életesemény-pecsétje, hogy 20 fokkal odébb-dirigálva trigonba kerül az 5-ös ház csúcsával - és 20 évesen vitte is Piaf egyetlen gyermekét. De pozícióban volt akkor is, amikor támaszát és szerelmét veszítette el... mintha mindig arra utazna, amit a nő a legjobban szeret.

Szemben mindezzel a Nyilas Nap. A magasabb rendű értelemkeresés, - valami „égi küldetés” érzése, - az a benyomás, hogy nem csupán egy énekes, hanem jelenség, - a szenvedésből felfelé törekvés.

A Nyilas Nap mindig túl akar menni önmagán. Piafnál ez az a belső láng, ami a test teljes széthullása mellett is működött. Ő szó szerint „felégette magát” a hivatásáért — ez a Nyilas Nap egyik sötétebb megélése: önfeláldozás egy magasabb cél oltárán.

A személyiség tudatosabb része (Nap) és a kényszerítő sorshelyzetek (Plútó) folyamatos konfliktusban (de a legszerényebb megfogalmazás szerint is kompromisszum-helyzetben) állnak egymással - ami megmutatkozhat úgy, hogy az ember lányát a sors nem hagyja kényelmesen, komfortosan lenni - állandó krízisek közé dobja,- az életerőt rendszeresen kihívja, megtöri valami.

Mint egy végletekig kitartott erőpróba: ez a fényszög a tradíciók szerint gyakran jelzi, hogy a szülött nagysága azon múlik, mennyit bír el a sorsból. Piaf sokat bírt el - és nagyon nagy lett.

Egyébként szakmai szemmel nézvést másik születési uralkodó sem lehetne jobb helyen: az Oroszlán Mars a X-es házban.

Az első dolog, ami ezzel kapcsolatban eszembe jut, az a színpadi dominancia, ami azt mondja: „a fényben élek, harcolok a figyelemért – és győzök.”

Piaf élete tényleg a színpadon zajlott, ott volt legerősebb - máshol talán nem is élt igazán, csak létezett.

Volt, hogy csonttörésekkel is fellépett, - ha kellett, morfiummal tuningolta magát színpadképessé (hiszen egy Neptun által átszínezett jegyben áll a Mars), - és nagyon betegen, a halála előtt pár héttel is dolgozni akart.

Ha visszatérünk még egy kicsit a Nyilas Naphoz: itt már egy trigont látunk a Mars és a Nap között... mondhatni, hogy így születik a küldetéstudatból épülő szakmai akarat - és egyáltalán nem kell erőlködnie (sőt: még csak szépnek sem kell lennie ahhoz), hogy páratlan színpadi jelenséggé váljon.

A hivatás, az elhivatottság a személyiség önkifejezésének ölbehullósan működő, legtermészetesebb tere, ami kétségtelenül látványos volt a megjelenésének erejében és hatásában egyaránt.

És meg is értjük Piaf világítótorony jellegét: egy apró termet hatalmas fénnyel - egy törékeny test óriási akarattal.

A Nyilas Nap tüze és az Oroszlán Mars tüze a trigonnal nagyon magas oktánszámú életenergiát generált... számára talán túl magasat is ahhoz mérten, amit ez a "verébszerű" test hosszú távon el tudott viselni.

Tragédiák és veszteségek egész sora kellett, hogy a személyes fájdalomból olyan univerzális, világméretű slágerek olyan előadásmódban születhessenek meg, mint a:

Hymne à l’amour – (A szerelem himnusza) – 1949

Közvetlen utalás Marcel Cerdan szerelmére és a tragikus halálára. Ez talán Piaf egyik legplútóibb dala: "a szerelem mindent túlél, még a halált is" üzenettel.

vagy a

La vie en rose – 1945

Nem egy könnyed dal — egy menekülő fantázia a nyomorból, veszteségből, a túlélés reményével. Talán a Nyilas Nap „fénykeresése” a háborús és magánéleti sötétségből.

vagy a

L’Accordéoniste – 1940

Egy prostituált története, aki a háborúba induló szerelmét veszti el. Lehetne akár Piaf saját sorsmintája: szerelem + hiány + túlélés.

vagy a

Mon Dieu – 1960

Könyörgés Istenhez: „csak még egy kicsit hagyd őt velem”. A Cerdan utáni maradék fájdalom, a veszteség-szorítás, imádsággá gyúrva.

vagy a

Padam… Padam… – 1951

A múlt fájdalmas visszhangja:

„Ez a dal jön, újra meg újra, és mindent eszembe juttat, amit elfelejtenék.” A 8. házas Plútó klasszikus lenyomata.

vagy az egyik legismertebb, a

Non, je ne regrette rien – 1960

Sokan optimista dalnak hiszik... de valójában teljes, radikális lezárás: a fájdalom, a veszteségek, a szerelmek halála, a bűntudat és önpusztítás lezárása azzal, hogy „nem bánok semmit”.

A képlet után érdemes visszatérni a hangjához is. Hallgass meg egy dalt a felsoroltak közül: amit itt bolygók és fényszögek nyelvén próbáltunk megérteni, azt Piaf néhány perc alatt elénekli.
(A meglévő „Hallgass meg ma…” mondat helyére kerülne, nem újabb lezárásként.)