A Sema tulajdonképpen nem is TÁNC, sokkal inkább egyfajta kozmikus imádság a mozdulatban... - ami maga a transzformáció.
A dervisrend, amelyhez ez a rituálé tartozik, Mevlana Dzsalál ad-Dín Rúmi tanításából nőtt ki, - Rúmi a misztikus iszlám, a szúfizmus legnagyobb költője volt.
Tanítása középpontjában az áll, hogy nem kívül kell keresni Istent, hanem abban a körforgásban, amelyben a világ lélegzik, - és a dervisek forgása épp ezt fejezi ki: a létezés ritmusába való teljes beleolvadást.
A mozdulat szimbolikája nagyon kifejező,- a tánc minden mozdulata egy kozmikus törvény testi megnyilvánulása. Mondom, mire gondolok.
A jobb kéz fölfelé, a bal lefelé mutat, ami azt jelenti: „a mennyből kapom – a Földnek adom.” A dervis csatorna, akin keresztül az isteni energia áramlik a világba.
A forgás iránya balról jobbra: ez a szív körüli keringés, ugyanabban az irányban, ahogy a Föld forog, vagy ahogy az atomokban az elektronok keringenek. Az ember testével a világegyetem mozgását követi.
A középpontban maradás: a dervis körbejár, de a belső tengelye mozdulatlan marad. Ez az Isten-tudat képe – a világegyetem forog, de a Lényeg nyugalomban van.
A derviseken lévő ruha is jelképes. A fehér szoknya = a halotti lepel (a földi ego elengedése), - a fekete köpeny = a földi én, amit a tánc elején levetnek, - a magas süveg = a sírkő, az ego fejfája.
A dervisek szerint a Sema nem művészet, hanem isteni emlékezés – az egység megtapasztalása mozdulatban. Ahogy az Univerzum forog (galaxisok, bolygók, atommagok körül az elektronok), úgy forog az ember is: minden szinten ugyanaz a mozgás – a teremtés önmagába tér vissza.
Amikor a dervis forog, minden fordulat halál és újjászületés... a mozdulat így maga az örök körforgás szimbóluma – mint az Univerzum, amelyben minden mozog, de semmi sem vész el.
Beszélgessünk róla
Szólj hozzá
A hozzászólások szerkesztői jóváhagyás után jelennek meg. A megadott név és a szöveg nyilvánosan látható lesz. Kérjük, személyes elérhetőséget ne írj ide.