David Copperfield – az illúzió mestere a horoszkóp tükrében

David Copperfield (született: David Seth Kotkin, 1956. szeptember 16.) világhírű amerikai illuzionista és bűvész, akit sokan minden idők egyik legnagyobb színpadi mágusának tartanak.

A 1980-as és 1990-es években vált világhírűvé monumentális, televíziós illúzióival.

Legismertebb mutatványai közé tartozik a Szabadság-szobor eltüntetése, a Kínai Nagy Falon való áthaladás, lebegés a Grand Canyon fölött, és egy szökés az Alcatrazból.

Guinness-rekorder, több tucat rekordot tart, például ő a legtöbbet kereső bűvész és a legtöbb jegyet eladott előadó. Többször nyert Emmy-díjat, és számos országban állami kitüntetést is kapott. Karrierje során pszichológiai és színházi elemeket is beépített az illúziókba, ezzel mélyebb érzelmi hatást ért el a közönségnél.

Emellett szenvedélyes gyűjtő, - például birtokában van a világ legnagyobb bűvésztörténeti archívuma.

Képlete pedig jó példa arra, hogyan működnek együtt a pszichológiai és asztrológiai motívumok – különös tekintettel a bűvészpálya szimbolikájára, a manipuláció–illúzió–valóság hármasára, vagy az önreprezentáció és tömeghatás aspektusaira.

Mivel nem korrigált a radix, de "AA" kategóriásként szerepel a Rodden-féle nyilvántartásban, így a házuralmakat, házhelyzeteket olyan fenntartással kezeltem, hogy néhány fokos elmozdulás is beleférjen.

Kezdjük talán azzal, hogy Szűz Nap és Szűz aszcendens. Merkúr az I-es házban.

A Szűz-Nap alapjelentése lehet a figyelem a részletekre, precizitás, kontroll, analitikus elme.

A cselekvés itt a tökéletesítésen keresztül épül fel, például úgy, hogy „értéket teremtek azzal, hogy valamit tökélyre fejlesztek.”

Pszichológusék ezt úgy mondanák, hogy ez az önmagát strukturáló tudat, amely nem impulzív, hanem folyamatos önellenőrzés alatt áll. Jó kis mondat.

Éz elég jól illik egy illuzionistához, aki a legapróbb részletekig megtervezi a trükkjeit, az előadásában minden pillanat milliméterre van időzítve, a perfekcionizmus nem esetleges, hanem - sokszor szó szerint is - létfontosságú.

A Szűz aszcendens a precizitás, a szűrés, a kontroll és a mentális élesség.

Nem harsány, hanem szinte észrevétlenül tud manipulatív lenni – nála nem a személyiség, hanem a hatás a fontos.

Tulajdonképpen egy illuzionista ideális aszcendense nem dominálja a teret egóval, hanem csendes karmesterként vezeti az élményt.

Emlékszel, mi jutott eszedbe, amikor láttad? Az, hogy nem tudod, hogyan csinálta – észre sem vetted.

Aztán ott van a születési uralkodó - Merkúr - az I. házban. A Mérleg jegye "színpadra engedi", sőt: a bűvész úr ettől akár verbálisan is elbűvölő lehet (és nem csak pozitív értelemben... azért volt egy-két zűrös ügye/kapcsolódása, amiből muszáj volt kidumálnia magát - de ezt nem emlegetjük a szülinapján).

Jungi értelemben a Merkúr a „Trickster” archetípus (csaló) belép főszereplőként,- - és bár nem pontosított a képlet, de érdekes módon a hivatást és a titkokat köti az I-eshez. Hm..

A Merkúr itt nem feltétlenül hazudik, hanem illúzióval dolgozik – ami a néző számára még értékesebb, mint az igazság.

De szintén a Merkúr a mozgás, kézmunka, finommotorika mestere. Ne felejtsük: bűvészeknél a kéz és figyelem a két legfontosabb eszköz.

Következő irány lehetne, hogy a Napja a 12-es ház végén áll.

Még ha technikailag közelít is az aszcendenshez (tehát napkelte után nem sokkal született), – pszichológiailag ez egy erősen rejtett működésű Nap.

A 12-es ház a kollektív tudattalan, a titkos tartományok, a transzcendens minták háza.

Ősképek, megmagyarázhatatlan vonzások, szimbolikus működések színtere. A fátyol másik oldala.

A Nap itt rejtett identitás, amely nem az énről szól, hanem valami nagyobb dolog szolgálatáról, a színfalak mögötti irányításról. Ez egyaránt lehet misztikus, gyógyító, művészi vagy mágikus vonal. Vagy mind egyszerre?

A világ ismeri a nevét, de senki sem tudja, hogy ki ő valójában. Még a média is rejtőzködő mágusként ír róla,- többek között én is ezért tettem le a korrekcióról, mert aránytalanul nagy energiába került volna kellő részletek után kutatnom.

A 12-es házas Nap nem az egóval tündököl, hanem a hatásával.

Ő nem színész – hanem inkább médium, aki egyfajta kollektív álmok világát testesíti meg.

A bűvészet itt nem játék, hanem rituálé. Mint egy spirituális küldetés, amivel olyasmit ad át, amire a közönségnek érzelmileg is szüksége van: csodaélményt, transzcendenciát, elragadtatást.

Van egy Jung idézet, ami tökéletesen idevág:

„Az ember identitása akkor teljesedik ki, ha önmagát nem a felszínen, hanem a mélységben keresi.”

Ez szóról szóra leírja a 12-es házas Nap motivációját.

Copperfield nem önmagát építette, hanem egy figurát, aki láthatatlan erőket ural, áthatol a lehetetlen falain, és mégis kívül marad a hétköznapi világon.

És akkor jöjjön a mágikus hab a tortán egy nagyon pontos Neptun-Plútó szextil.

Szétszedjük?

A Neptunusz – a kollektív képzelet, illúzió, álom. A határtalanság, a forma nélküli világ, az intuíció és az inspiráció bolygója.

Jungnál a kollektív tudattalan ködös, archetipikus, képi világa, álomélmények, mítoszok, projekciók.

Alacsony szinten: illúzió, zavarodottság, önámítás.

Magas szinten: misztikum, inspirált alkotás, spirituális közvetítés.

A Plútó – hatalom, kontroll, transzformáció. A tudattalan mélységeinek, a gyökeres átalakulásnak, intenzitásnak és láthatatlan erők működtetésének bolygója. A tabu, a kollektív psziché sötét bugyrai.

A szextil – eredményes hatás, de nem jön ölbehullósan… tenni kell érte. Nem kényszerítő, nem inspiráló, hanem lehetőség, ami azt mondja:

„Ha élsz vele, ajtót nyit; ha nem, elszunnyad.”

Igen, tudom, hogy a közeli időpontokban nagyon sok ember született ezzel a lehetőséggel, ezért sokaknál jelez hasonló mélységeket és képességeket... ám ezt az energiát kevés ember tudja tudatosan működtetni. De ha valaki igen, akkor David Copperfield biztosan.

Tehát a Neptunusz a kollektív képzeletet hozza, a Plútó pedig a mély pszichés hatalom eszközét. Ezek ketten (vagyis Copperfield-el együtt hárman :)) képesek tömegtranszba hozni az embereket – szimbólumokkal, vizuális élményekkel, varázslattal.

A bűvész, aki nem csak trükközik, hanem valamit megérint a néző tudattalanjában.

A show nem csak látvány, hanem beavatás-élmény. Azért valljuk be, jónéhányszor elvarázsolódtunk...

Copperfield nem csak intellektuálisan rakja össze a trükköket (Dupla-Szűz, I-es Merkúr), hanem megérzi, mi működik emocionálisan, szimbolikusan – és hogyan kell az emberek mély félelmeit vagy vágyaikat „színpadra tenni”.

Az itt tárgyalt részletek lehetővé teszik, hogy a radix tulajdonosa a saját ellenőrzése alatt álló médiumként működjön: nem őrül bele a misztikumba, nem kontrollálatlanul árad, hanem pontosan tudja, meddig mehet el a csoda-élményben.

Ezért lehetett hiteles. Ezért nem tűnt showmannek, hanem olyan valakinek, akitől tényleg bármi kitelik.

Ez a képesség aligha tanítható.

És ha már annyiszor emlegettük Jung-ot: szerinte az igazi transzformációhoz nem elég a tudatos akarat – kell hozzá a tudattalan beleegyezése is.

Ez a Neptun–Plútó szextil ennek a „belső paktumnak” az ígérete,- amit a képlet többi eleme szépen segített beváltani.

Aki nem látta még Copperfield-et munka közben, az keressen egy videót, mert megéri!