Biatorbágy – egy tragédia eseményképlete

Az 1931. szeptember 13-i biatorbágyi vonat-merénylet ideje. Magyarország egyik legismertebb tragikus eseménye volt, amely generációkon át élénken él a köztudatban.

De mi történt pontosan 1931. szeptember 13-án?

Az éjszaka folyamán, éjfél után 20 perccel (0:20-kor) a Bécs felé tartó nemzetközi gyorsvonat áthaladt a Biatorbágy–Bia közötti vasúti viadukton, amikor az alatta megtörtént a robbanás.

A detonáció következtében a mozdony és az azt követő poggyászkocsi, négy személykocsi és egy hálókocsi kisiklott, és nagyjából 20–26 méteres mélységbe zuhant.

A balesetben 22 ember vesztette életét, továbbá 17-en súlyosan megsérültek.

A merényletet Matuska Szilveszter követte el, aki ekrazittal töltött pokolgépet helyezett el a viadukton.

A hatóságok a helyszínen találtak egy levelet, amelyen így kezdődött:

„Munkások, nincsen jogotok, hát majd mi kieszközöljük a kapitalistákkal szemben…”

Matuskát először Ausztriában ítélték hat év börtönre (nem bizonyított elmebetegsége miatt), majd Magyarországra kiadatása után életfogytiglani börtönre ítélték (eredetileg halálra, de módosították).

1944-ben a váci fegyházból megszökött, és további sorsa ismeretlen – több legenda is kering arról, mi történt vele (pl. orvosnak álcázta magát, vagy Újvidéken kivégezték).

A robbanás után statáriumot vezettek be Magyarországon, amelyet a Károlyi Gyula-kormány a kommunista terrorhullám kezdetének tekintett, és tömeges elnyomással reagált.

A merénylet kapcsán több összeesküvés-elmélet is született: bizonyos körök szerint Matuska csak báb volt, és a háttérben akár a politikai elit is állhatott.

Műszaki részletek és a helyszín

A bomba nem közvetlenül a mozdony alatti vágányon robban fel, hanem a második és harmadik kocsi között: ez vezetett a pálya szakadásához és a szerelvény kisiklásához.

Matuska kb. 1,5–2 kg robbanóanyagot (ekrazitot) használt.

A mozdonyvezető halálában is hős maradt: még holtan is a fék fogantyúját szorította, ennek köszönhető, hogy a további kocsik megmenekültek.

A viadukt szerkezete megsemmisült, de később – már 1933-ban – helyreállították. A híd 1975-ben vonul ki a vasúti forgalomból, ma kerékpár- és gyalogút fut rajta.

És most nézzük meg a képletet.

A képlet “arca”, ami elsőként mutatkozik meg, a Rák asc.: víz, érzékenység, ösztönösség, szubjektív reakciók. Tűnhet úgy, mintha a cselekedet nem is logikai úton születne meg, hanem valami mély, ösztönös bugyorból törne fel.

A képlet ura, a Hold az IC-n – méghozzá ferálisan és eltaposva.

Ez elszigeteltséget, kontrollálatlan belső világot jelez: egyfajta mély elszakadást a valóságtól, ahol a lelki tényezők „nincsen kézben” – senki nem irányítja az érzelmi tartalmat. Ez önmagában is pszichózisszerű minőséget hordozhat (szerencse a szerencsétlen eseményen kívül, hogy az ilyen időpontokban általában alszunk... de még az alvók álmai is biztosan megérnének egy misét).

Aztán nagyon látványosan kínos a Plútó az aszcendensen.

Utalhat analógiásan:

erőszakos, pusztító minőségre,

irányított/irányíthatatlan hatalmi energiákra,

megsemmisítő ösztönre, ami nem mindig tudatos – de hat.

És van egy oppozíciója a Szaturnusszal. A robbanás és a lebomlás... de itt nem áll meg az energia, hiszen az Uránusz a X-es házban gyönyörűen bezárja azt a T-kvadrátot.

Ha nagyon akarjuk a politikai-elmélet vonalat:

A Szaturnusz = autoritás, állam, rend, struktúra (8-as társúr)

A Plútó = titkos erők, összeesküvés, mélyállam, elfojtott - robbanásra kényszerített - erőszak (8-as analógia az aszcendensen)

Az Uránusz = hirtelen sokk, robbanás, forradalom, anarchia (8-as úr)

Mondhatjuk, hogy ez egy struktúra-ellenes, felbomlasztó, kiszámíthatatlan, kényszerítő, netán GYILKOS áramlás?

Ez a képlet önmagában is lehetne egy pszichózis-ábra,- de most nem feltétlenül egy elmebetegé. Inkább olyan kollektív traumatetőzés, ahol a cselekvő egy csatorna, és nem saját maga az ura az eseménynek.

Matuska sem feltétlenül őrült – inkább valaminek (valakinek) az eszköze... bár ez az ő személyes képletéből nyilván jobban lejönne.

Ez a képlet mintha azt mondaná: „ennek meg kellett, hogy történjen – valaki által”.

És ha már közlekedés, nyilván nem maradhat ki a 3-as ház vizsgálata sem. Látványosan zsúfolt terület, nem kétséges a hangsúlya az időpillanatot illetően. Ura a Merkúr a Szűzben – uralmi és exaltált (irányzattól függően tessék belőle választani).

A Szűz Merkúr egy hiperanalitikus, precíz, „technokrata” energia, így képes nagyon tudatos, kiszámított dolgokra.

De ez azonnal zárójelbe is kerül, mert a Merkúr–Neptunusz együttállás ívpercre pontosan mentális ködbe, illúzióba, torzításba fullasztja az előbbiek ésszerűségét.

Hallucinációk, megszállottság, téveszmék, "hangok a fejemben", "küldetésem van", "felülről kapott üzenet"… szándékos megtévesztés, delírium, álomszerű meggyőződés – ami teljesen valósnak tűnik a cselekvőnek...

Én csak sorolom az analógiákat.

A Merkúr a vasutat is uralja,- itt a Neptunusz „feloldja a sínt”. A tökéletesre tervezett rendszer megbicsaklik – a vasúti pálya konkrétan kisiklik.

Ha ilyen lenne egy ember képletében, azt mondanánk: ritka tisztánlátás vagy totális téveszme – és néha a kettő egyszerre. Egy eseményképletben viszont ez inkább úgy hangzik, hogy a történet logikusnak tűnik belülről – de kívülről abszurd, zavaros és többértelmű.

Már csak hab a tortán, hogy ez a Merkúr a 12-es ház ura is.

De nézhetnénk akár a szintén fényszög nélkül álló, exil Marsot, ahol a cselekvő erő nem egyenes, nem nyílt... inkább egy kontroll, visszajelzés és integráció nélküli, torzult energia, egy rejtett agresszió – nem korrekt harc, hanem bosszú. Egy végtelenül magányos tett. A IV-es házban egy belső elfojtott düh a múlttal szemben.

Azt is mondhatná ez a Mars: kínomban mosolygok, miközben felrobbantok egy vonatot.

Mazsolázzunk még egyet?

Nap a 3. házban szintén a közlekedés területére viszi a figyelem fókuszát, - de nemcsak fizikai szintre, hanem kommunikáció-szintre is. Ne felejtsük el: a helyszínen találtak egy levelet, ami szociális igazságtalanságokról szólt.

És hogy ez a Nap 2-es úr és együtt áll a Vénusszal, ami 11-es úr: nyilván van az a téveszme, amely biztos benne, hogy egy értékrend érdekében, egy közösségért cselekszik.

Biztosan tartogat még további érdekességeket is ez a radix, - én csak érintgettem a felszínt egy kicsit, hogy lássuk annak az igazságát, amit Schőner Béla annyiszor hangsúlyozott a maga módján, miszerint egy képletben semmit nem a szél fújt oda, ahol van.

Köszi, hogy áldoztál a idődből pár percet, hogy együtt emlékezzünk... ne csak a vonaton utazó ártatlanokra, hanem arra is: az Univerzum nálunk jobban tudja, mikor minek és miért van itt az ideje.