Holisztikus Magazin

TEST + LÉLEK + SZELLEM

gallery/vonal

Magazinja

Elvis

Amikor lélek kerül

az anyagba...

Videotéka

Gyönyörű zöld
Otthonunk
Nostradamus
Man
Horoszkópszoftver

Ha tetszett a cikk, oszd meg másokkal is

Népszerű cikkeink:

Állati terápia
Önismeret
gallery/bioresonanztherapie01
Tökéletes rend
mások ezt nézték legtöbbször:

Egy komoly teszt útkeresőknek

gallery/alkimia4-624x372
gallery/www.tvn.hu_34f5a16d41cd33a8bcd47a4370e3ce0e

A transzmutáció az alkímiában egy olyan eljárás, mely során egy közönséges anyagot a bölcsek köve segítségével arannyá vagy más nemes fémmé változtatnak át. És ha a bölcsek köve a tehetség... akkor lélek kerül az anyagba - és létrejön a HALHATATLAN. 

gallery/lindi

Szegő Lindi

író

beszélgetése

Kincses Előd szobrászművésszel

gallery/12742714_1275540792461039_4617435136641662248_n
gallery/12746483_1274376812577437_963878737_n

Pécs városának, egy csendes kis utcájában él egy fiatal szobrászművész. A ház, aféle művésztelep, megtalálható benne festő, író, grafikus.


Ez az ifjú szobrász, a maga 26 évével szembe megy a korszellemmel, évekkel ezelőtt a nyakába vette a világot szinte még gyerekként, hogy tanuljon, és az álmainak élhessen. Ma már több köztéri szobra is díszíti nagyobb városok tereit, épületeit, ami bizonyítja, hogy nem korfüggő a tehetség, és annak megbecsült helyén való kezelése. Kincses Előd szobrászművésszel beszélgettem egy kávé mellet, egy hétfői reggelen.

Sz. L. -- Előd, ha jól vagyok informálva, te Kunbajáról jöttél Pécsre. Mi, vagy ki indított el a pályádon?

 

K.E. -- Igen, elég messziről érkeztem. Ahonnan én jöttem, onnan nem nagyon van lehetőség a kitörésre. Édesapám díszkovács mester, apai nagyapám festő volt, és élt a szomszédságunkban egy kőfaragó. Ott kezdtem. Folyton a műhelye körül ólálkodtam, érdekelt hogy dolgozik. Aztán közelebb kerültünk egymáshoz, ő megmutatott néhány fogást, és évekkel később, 14 évesen már faragtam az 1848-as szabadságharc tiszteletére egy emléktáblát. Ezek után a szüleim jobbnak látták, ha a művészi pálya felé orientálódom, így kerültem a Pécsi Művészeti Szakközépiskolába. Ott, ahol én születtem, két opció volt még: szakács leszek, vagy erdész. Egyértelmű volt, hogy a harmadik lehetőséggel fogok élni: szobrásztanuló leszek. 

 

Sz. L.-- Mi volt, ami olyan erővel hatott rád, hogy a kővel dolgozz?

 

K.E. -- Annak idején, apám mellett inaskodtam. Akkor még kézzel dolgoztak, ma már futószalagon készülnek a kovácsoltvas művek. És művésznek is állítják be magukat azok, akik előre géppel kovácsolt dolgokat hoznak létre. Én a kőbe szerettem bele, és a bronzba, nem tudom, hogy nagyapám festészete, vagy apám kétkezi művészete hatott-e rám, de egyszer csak benne találtam magam. Ha a mai tudattal más lennék, az nekem borzasztó lenne, csak ezt tudom elképzelni, hogy ezt csinálom.

gallery/12767378_1274376885910763_1262119429_n

Sz.L. -- Láttam a munkáidat. Úgy látom, hogy minden műfajban megtaláltad magad, a klasszikus stílus is működik, hiszen csináltál realisztikus mellszobrokat, de az utóbbi időben természetközeliek lettek a munkáid, és a kortárs vonal is megtalált téged. Hogy tudod ezt a két merőben más alkotói stílust ötvözni, és mi a  különbség számodra a kettő között?


K.E.-- Óriási különbség van. 14 köztéri szobrom van az országban, de van Németországban is, és Abu-Dzabi-ban is kikerült az egyik munkám, az egyetemi kiállítás részeként. 

Aztán felkérést kaptam, hogy készítsem el József Nádor mellszobrát, amelyre Habsburg Lotharingiai Mihály Főherceg, aki József Nádor ükunokája, adott megbízást. Ezek mind megrendelésre készültek, és a realista vonalat képviselik. 


Sz. L. -- Tehát egyfajta ujjgyakorlatként tekintesz ezekre a munkákra.


K.E. -- Így van. Aztán elkezdtem a belső énemből induló Transzmutációs sorozatot, amelynek egyik eleme a Pécsi 400 ágyas Klinika előterét díszíti.  Ez már nem megrendelt munka volt, és ha úgy tetszik, a kortárs alkotások közé sorolandó. 


Sz. L. -- A két stílus közül, melyik áll hozzád közelebb?


K.E. -- Nem a megrendelt munkák, hanem a Transzmutációs sorozat. Amikor fát átviszek kőbe, és követ viszek át fába. A fa egyedi, és megismételhetetlen, reped, korhad, vége lesz. A kő amibe átviszem, örök. Nem szoktam pontozóval dolgozni, szemmel dolgozom, úgy viszem át, csak az illúziót tudom kelteni ezzel, hogy ugyanaz, pedig nem. A másolat is egyedi lesz, hiszen ugyanazt még egyszer nem lehet reprodukálni.

Ez a projektem a fogyasztói társadalomról szól. A tömegemberről.

El vannak az emberek idegenedve, ellélektelenedtek, másolatok. Pedig egyedinek születtünk, és másolatként halunk meg, Szabó Pétert idézem. Egyediek vagyunk, nem kéne besimulnunk az emberi tömeggyártásba. Régen, a sorozatgyártásnak is volt lelke, mert nem volt betervezve az elavulás. A mai emberre is igaz ez. Hiszen nem csak a tárgyak értéktelenedtek el, hanem az ember is.

Mit látunk ma? Okos telefon mindenki kezében, ott élik az életüket.

 

Ez ellen próbálok én tenni a művészetemmel.
 

Augusztus-szeptember környékén lesz egy kiállításom, amelyben ezzel kívánok foglalkozni, hogy milyen hatással van a fogyasztói társadalom az emberre, a magam nyelvezetével.

SZ.L. -- És ez a művészetre is kihatással van.


K.E. -- Igen. Nem csak a Transzmutációs sorozatom fog erről szólni. Kitaláltam egy koncepciót. A keramikus hallgatóktól összegyűjtök alkotásokat, és ezeket a nevek feltüntetésével kiállítom egy posztra. Ezeknek a kerámiáknak lelkük van. Ha most ezt a poharat, amiből most kávét iszunk leejtem, nem történik semmi. Egymilliárt darabot legyártottak belőle. De ha a kiállított kerámiák közül leejtek egyet, ott valami történik. Akkor ott, összetörik valami. És én ennek akarok emléket állítani.


Sz.L. -- Keményen elgondolkodtatod az embereket. Amikor munkához látsz, önmagadból indulnak az ötleteid, vagy úgy érzed, kapsz valahonnan segítséget? Mit érzel, honnan kapod az erőt? Vajon a művész őseid szelleme segítenek-e neked, van-e ilyen vonal az életedben?


K.E. -- Ha dolgozom, napi 7-13 órát, mélyen belemerülök a munkába. Motivációs és tudományos dolgokat szoktam hallgatni közben, mert a sztereotípiákkal szemben, ez szellemi munka. Ha sokat dolgozom, van időm elmélyülni. Jönnek a gondolatok, valami hátulról lök előre. Hogy mi, arra még nem kaptam választ, de a témák nem véletlenül sodródnak az utamba, ezt hiszem, úgy mint jelenleg a fogyasztói társadalom problémája. Amin most dolgozom, az életem egyik legjobb alkotása lesz. 3 hónapig készül, nagy akaraterő, erős lélek kell hozzá. Ilyenkor jön a flow.


Sz.L. -- Az a bizonyos más tudatállapot. Amikor igazán beleteszed magad a kőbe. De vannak realista dolgok is, amelyek befolyásolják a munkádat. Mennyire segíti ezt a sorsod, és mennyire kell, hogy te legyél az, aki tesz érte, hogy előre mozdulj? Az önmenedzselés nem veszi el a kedvet, és időt az alkotástól?


K.E.-- Hát, a siker, és az elismerés nem hullik az ölünkbe, tenni is kell érte. Sokan álltak hozzám úgy, hogy nem hittek bennem. De ez engem nem tántorított el attól, hogy megvalósítsam azt, ami bennem van. Odafentről kaptam tehetséget, élnem kell vele, de egyidőben magamat is kell menedzselnem. Az optimizmus megvan bennem ehhez. A nagy változás két éve jött az életembe, addig egy nagyon megkeseredett ember voltam. Aztán tavaly megnyertem az Amadeus nagydíjat, idén pedig a Klitbacher Ildikó ösztöndíjat, és már cégek is támogatnak. Jön a segítség, de kell, hogy te is akarj kitörni. Ezek az elismerések segítettek, hogy optimistán lássam magam, és a jövőmet. Fontos volt, hogy észrevettek.


Sz. L.-- Tehát kellett a nagyobb lökés.

gallery/12746031_1274377562577362_1903211160_n
gallery/12744445_1275540939127691_6865446503935850253_n

Nézd meg jól! Ami fának néz ki, az kő... ami kőnek látszik, az fa.

gallery/12166055_1274377599244025_1965680339_n

K.E.-- Igen. Amikor megcsináltam a Transzmutáció első darabját, az még nem szólt semmiről, azt önmagáért csináltam, nem volt cél, csak jött, anyagi cél sem volt.


Sz. L.-- Ekkor szakadt át a gát benned? Kijött végre, amiről beszélni akartál a kezeddel? Ami addig odabent szorult, és végre kinyíltál, és ezáltal megváltoztál te magad is?


K.E.-- Ha ezt nem találtam volna ki, és ez nem ötlet volt, hanem gondolat, nagy különbség, utóbbi nemesebb, vagy nem talált volna meg, vagy én őt, szóval ha ez nem lett volna meg, akkor lehet, hogy nem beszélgetnénk most itt.


Sz.L. -- Mindenki életében vannak traumák, különböző érzelmi faktorok. Ezek, a megélt dolgok mennyire befolyásolják mihez nyúlsz? Egyáltalán bele tudod-e tenni a kőbe, bronzba Kincses Elődöt, vagy teljesen külön kezeled az életed, és csak a globális dolgok foglalkoztatnak?


K.E.-- Voltak drámák, és traumák, de már nincsenek. Talán kidolgoztam magamból őket. Érzelmeim vannak, de inkább a társadalmi problémákkal összefüggésben.


Sz. L. -- Milyen érzelem van benned, amikor az anyaghoz nyúlsz? Düh, elkeseredettség, hogy a fogyasztói társadalom problémakörénél maradjunk?


K.E. -- Amikor kimozdulok a műhelyből, néha muszáj, például ha Pestre megyek, akkor félelem van bennem. Látom az ellélektelenedést, és keserű leszek, ha ezt megtapasztalom. De magamba kell hogy szívjam.


Sz.L. -- Aztán ez a munkáidban visszaköszön. 


K.E. -- Boldogság formájában.

 

Sz.L.-- Tehát amikor szabad utat adsz a külvilágnak, hogy megérintsen, az még keserű, majd áttranszformálódik benned, és mire az anyaghoz érsz, már boldogság van benned? Ez szinte hihetetlen!


K.E.-- Pedig így van.

Mert tettem valamit ellene, a magam eszközeivel, és nyelvén, hogy ne így legyen.


Sz.L. -- Milyen jegyben születtél?


K.E. -- Mérleg jegyű vagyok. 


Sz.L.-- Ez a harmónia jegye. Nem szereti, ha billeg a mérleg serpenyője, fontos neki az egyensúly. Ha a belső mérlege egyenesben van, akkor jó a komfortérzete.


K.E.-- Így igaz. És meglehetősen szélsőséges is. Ha a két évvel ezelőtti változásokat nézem, amikor voltak rossz gondolataim, nagyon mélyről jövő rossz gondolatok,  most pedig szinte már várom, hogy valami bosszantson fel, akkora a nyugalom bennem, de éppen ez a szélsősség is megindíthat.


Sz.L.-- Elhatározás volt, ez az optimista életszemlélet, tehát magadra húztad, akár egy kabátot, vagy valóban megtörtént a belső átalakulás?


K.E. -- Belülről jött, de nem erőszakosan.


Sz.L.-- Fontos a lelkünkkel foglalkozni?


K.E.-- Talán a legfontosabb. Ha ott nincs rendben valami, akkor semmi nincs rendben. A fogyasztói társadalom lélekbetegsége nagy probléma, és nézőpont kérdése, miként gondolkodunk erről, és mit tudunk tenni ennek megváltoztatása érdekében. Ha a szobraim bárkit is kicsit megmozgatnak, vagy elgondolkodtatnak, már tudtam adni. Fontos az adás.

Azt vallom, hogy a jó dolgok már megtörténtek, csak még nem vagyunk ott az időben.


Sz.L.-- Merre lehet majd megtekinteni a műveidet, és mikor?


K.E.-- Jelenleg Abu-Dhabi-ban, ez kicsit messze van. (nevet) De szervezek egy kiállítást Budapesten, és a jövő héten megyek tárgyalni a Pécsi Galériával is. Várlak szeretettel.


A kávé elfogyott,  megköszöntem az interjút, elköszöntünk egymástól. Néztem a biciklire ülő, kissé morózusnak tűnő fiatalembert, aki eltekert az egyetemi műhely irányába, a lelkében dúló kettősségel, az optimista életszemlélettel, és az őt foglalkoztató globális problémákkal.

 

Ránéztem az okostelefonomra, és megnyomtam a kikapcsoló gombot. Elindultam a város felé, és felemelt fejjel végre láttam mindazt, amit Kincses Előd szeretne közvetíteni nekünk a műveivel. Az anyag ott van körülöttünk, a fa, a kő, az emberek sokasága az utcán. Egyszeri és megismételhetetlen isteni művek, nem tömeggyártás termékei.


Szegő Lindi
 

transzmutáció

Ökolábnyom