Holisztikus Magazin

TEST + LÉLEK + SZELLEM

gallery/vonal

Magazinja

told ki a korlátaidat!

Videotéka

Gyönyörű zöld
Otthonunk
Nostradamus
Man
Horoszkópszoftver
Ikrek

Népszerű cikkeink:

gallery/szalkasito_etrend_noi_dieta
Állati terápiák
mások ezt nézték legtöbbször:

Egy komoly teszt útkeresőknek

Párkapcsolat

"A siker jobbára azon múlik, hogy akkor is kitartsunk, amikor mások már feladták."

- William Feather -

 

Csendes szőke lány ül velem szemben. Csupán huszonegy éves, mégis, mintha öreg lélek lakna benne,  úgy látom, ahogy a szemébe nézek. Fegyelmezetten ül a széken, a kabátját se veti le, mintha már indulna is el, olyan érzésem van. Hogy mennyire nem csal a megérzésem, az csak egy jó óra múltán bizonyosodik be.
 

gallery/borítóra

Szegő Lindi interjúja

Joó Melittával

MEGOSZTÁS

gallery/0_7e454_17dc47e8_orig
gallery/www_tvn_hu_ecc5f80dd6b84daed67d672be2a858e4
gallery/proli
gallery/merkel
gallery/siker-bd9ea554ce

Joó Melitta nem hétköznapi lány. 2015-ben Európa bajnokságot nyert thai-box sportágban.

De nem csak ez az eredmény az, amiért a figyelmem középpontjába került.

Sz.L.: Mi az indíttatása egy kislánynak, hogy ezt a nem éppen nőknek való sportágat válassza? A kérdésem talán sablonos, de tényleg érdekel. Annyi másba foghattál volna...

 

J.M.: A pécsi TÁSI-ba jártam. Egészen kislány voltam, amikor anyu mondta, hogy nem árt, ha a mai világban egy nő is tud valamit, megtudja védeni magát, de a dolog nem itt indult.
Nyílt egy súlyemelő egyesület az iskolában. És mivel én mindent szeretek kipróbálni, ami a mozgással kapcsolatos, kipróbáltam. Az edző odajött hozzám, hogy nincs-e kedvem hozzá. Hát, volt.

 

Sz.L.: Ez sem igazán az a kifejezetten női sportág.

gallery/15995658_1585640074784441_1969487737_n

J.M.: Valóban (nevet) és sokan nem is értik, hogy lehet ezt különböző szerek nélkül csinálni. Én a legyen szó bármilyen sportágról, a naturalista vonalat képviselem. Súlyemelésből országos harmadik helyezett lettem. De valahogy nem találtam a helyem. Aztán az öcsém elment thai-boxolni, és én is mentem utána. Már akkor tudtam, hogy megtaláltam azt, amit kerestem.


Nagy példaképem volt Csábi Bettina.

 

Ő is nő, és nagyon szerettem volna vele találkozni. Addigra már voltak eredményeim 2013-ban magyar bajnok lettem. Bettina Baján lakik, és edzősködik, jelentkeztem hozzá egy tréningre. Nagyon nagy élmény volt.

 

Sz.L.: Mit tanultál tőle?

 

J.M.: Rengeteg alázatot a sport iránt. Nyilván az elején, főleg amikor megvolt az első néhány győzelmem, egy picit másként gondolkodtam. De tőle megtanultam, hogy lehet bármilyen címed, eredményed, ugyanaz a hétköznapi ember maradhatsz.


Aztán 2014-ben egy meccsen, kiugrott a vállam.
Megműtöttek, fél év kihagyás következett.
gallery/15995918_1585639641451151_1854492477_n

Sz.L.: És ezt hogy viselted?

 

J.M.: Nagyon nehezen. Nem mehettem edzésre, így hát elkezdtem futni.

 

Sz.L.: Ha nem a kezeddel, akkor a lábaddal akartál kezdeni valamit?

 

J.M.: Pontosan. Részt vettem jótékonysági futásokon, és ma már a Maraton a cél. A futás öröm.

 

De ha már belekezdek valamibe, akkor nagyon dolgozik bennem a versenyszellem... valami díjat mindenképpen el akarok hozni.

 

Sz.L.: Ezt a thai-box-al párhuzamosan is csinálod?

 

J.M.: Igen. A thai-box mellett boxolok, és futok. Hétvégén futás, és amikor nem volt edzés, akkor futottam.

Sz.L.: Valóban nagyon dolgozik benned az a bizonyos versenyszellem.

 

J.M.: Igen. Volt olyan nap, amikor két versenyen is részt vettem. De aztán megint lesérültem, és most pihenőpálya van ismét.

 

Sz.L.: De a távlatokban ott van, hogy neked megint versenyezned kell. Hogy ringbe akarsz állni. Egy ilyen embernek, akinek lételeme a versenyzés, nem egyszerű. Nem lehet, hogy az élet kényszerít arra, hogy egy kicsit visszafogd magad?

 

J.M.: Én hiszek ebben. Ahogy sok minden másban is. Az első sérülésemkor elgondolkodtam, hogy vajon ez az én sportom? Nem azért történt ez, mert másfelé kéne orientálódnom? De mindig megkapom a választ, hogy nem. Most türelemre tanít az élet, vagy tanítanak odafentről.

 

Sz.L.: Amikor az Európa bajnoki címet megszerezted, mit éreztél? Amikor már tudtad, a tiéd...

 

J.M.: Az, hogy ezt nem vehetem meg. Ezért én dolgoztam meg, és nem úgy álltam fel a dobogóra, hogy ez könnyen jött. Csak magamnak köszönhetem. Rajtam kívül nincs más ott a ringben.

 

A sport megtanít arra, hogy csak magadra számíthatsz ilyen helyzetben, ahogy az életben is.  Mindent én akarok csinálni. Nem szeretem ha segítenek, ha hason csúszom is, megcsinálom amit a fejembe veszek.
gallery/15995360_1585640461451069_316913207_n

Sz.L.: Belső biztonságot ad neked ez? Az hogy adsz és kapsz is pofont, és ezt tűrni kell, az élet más területére is kihat?

 

J.M.: Igen. Én nem lennék jó csapatjátékos. Bár az életben van az ember körül csapat, van olyan helyzet, amellyel magunknak kell megküzdenünk. Olyankor mindenki egyedül van a ringben. Persze figyelni kell kifelé is. Az edzőm az egyetlen, akire nagyon figyelek. Ő egy nagyobb tudású ember (Heckenberger Iván) hallgatni kell rá. Megesett, hogy nem tettem. Aztán rájöttem, hogy jobb figyelni rá. Kívülről látja a dolgokat, a meccset.

 

Sz.L.: Van olyan ember még az életedben, aki, ahogy mondtad "kívülről lát" és esetleg a bizalmadat élvezi?

 

J.M.: Természetesen. Több is.Ők a családom. Ha a szüleim, bár nem örültek neki, hogy thai-boxolni kezdtem, de támogattak az elejétől kezdve. Az öcsémmel pedig nagyon szoros a kapcsolatunk, húzzuk egymást. Ez kell a fejlődéshez.

 

Sz.L.: A mérleg jegyében születtél. Fontos az egyensúly. A belső világod, és amit kiraksz ebből, egyensúlyba kell hogy legyen. Hogy reagálod le, ha nem így van?

 

J.M.: Először kétségbe esek. Aztán pedig megelőzöm, mert előre tervezek. Szeretem tartani magam hozzá, és el is várom.

 

Sz.L.: Akkor az adott szó...

 

J.M.: Nagyon fontos. A pontosság a másik. Képzeld el, ha én a ringben elméláznék, hogy most mit csináljak, mi lenne?

 

Nem késhetek le egy ütést.
Ha nem úgy állsz a dolgokhoz, hamar a padlón találod magad.

 

Heti három edzésem van. Nem történhet olyan, ami miatt ne vegyek részt. Még a saját szalagavatómra se mentem el, mert versenyem volt.

 

Sz.L.: Amilyen elszánt vagy, erre megy az életed. Hoztad magaddal az efajta hozzáállást, vagy kialakult?

A privát életedben van példaképed?

 

J.M.: Mindig is ilyen voltam. De ha már példaképről beszélünk, a nagyapám volt, és marad. Két éve a karomra tetováltattam őt (mutatja) nagyon kötődtem hozzá. Ő se örült, hogy boxolok, de mindenre ő tanított az életben. Nagy lelkierőt ad, érzem a mai napig a szeretetét.  Úgy lépek a ringbe, hogy ő  mindig ott van. Ha dobogóra állok, ő az első gondolatom. Neki is bizonyítok, persze magamnak is.

 

Sz.L.: Volt egyfajta erkölcsi morál, amelyhez tartod magad, amit tőle kaptál? És nem gátol téged, inkább hajt ez a belső kontroll, hogy magadon érzed a tekintetét még most is?

 

J.M.: Persze. Nem iszok, nem dohányzok, nem élek tiltott szerekkel. Csak a hajtás van. Nekem az a szerem. A nagyapám jelenléte fontos a számomra. Ha egyedül vagyok, érzem, hogy ott van velem. Hiszek ebben, hogy ő nem ment el véglegesen. Este, ha sötétben megyek haza edzésről, ott ül a kocsim hátsó ülésén. Minden este gyertyát gyújtok neki.

gallery/15996189_1585639251451190_281118238_n

Sz. L.: A hétköznapi életben sokaknak az a baja, hogy nem tudják a lelküket rendbehozni, mert az életükre, munkájukra kihatással van  az éppen aktuális lelki gondjuk. A sport mennyire  van erre befolyással, és mennyire segít ezen szerinted?

 

J.M.: A sport, legyen bármilyen, nagy koncentrációt igényel. A ringbe nem vihetem be a gondjaimat, mert hamar feküdnék.

 

Az emberek többsége képtelen egy dologra teljes mértékig koncentrálni. A sport megtanít idővel arra, hogy csak egy felé figyelj.

 

Én egyébként se vagyok egy ideges típus. Azt gondolom, hogy ebben az életben egyszer élünk.

Az emberek túlreagálják a dolgokat. Néha jobb egyszerűen látni. Nekem ebben segít az edzés. Ott ki tudok zárni minden külső történést. Önfegyelmet ad. És szelepként működik.

 

Az önfegyelmet átviszem az életembe is. Ha nem lenne a sport, már azt hiszem diliházban lennék. (nevet)

Sz.L. Te ilyen fiatalon megtaláltad az utad. A legtöbb embernek hiányzik valami az életéből, amitől teljes lehetne, nem találják a helyüket. Vajon miért van ez, mit gondolsz?

 

J.M.: Az, hogy valaki megtalálja ami neki való, az nem pénzkérdés.  A legtöbben csak nyavalyognak, de nem lépnek ki a komfortzónájukból. Persze erőltetni semmit nem szabad. Én csak a belső indíttatásban hiszek. Aki szeret csinálni valamit, az előbb-utóbb eredményeket is elér. Ha nem szeretné, akkor minek is csinálná? De az emberek félnek belevágni, tutira akarnak menni. Ez nem lehetséges.

 

Sz.L. Elég szélsőséges személyiség vagy. Van benned egy kemény harcos, és van egy szenzitív finom lelkű lány, határozott elképzelésekkel.

 

J.M.: Igen. Nekem is ugyanúgy fájnak dolgok, bár elvárnák, hogy ne így legyen. "Te kemény csaj vagy, bírnod kell" hát, igen. De a vállműtétemtől most pont úgy félek, mint bárki más. A pofont bírom, de a műtét, hát az...

 

Sz.L.: Folyamatosan érezni benned a küzdeni vágyást. Mikor leszel elégedett magaddal?

 

J.M.: Ha elértem mindent, ami a thai-boxon belül lehetséges. Aztán majd nevelni szeretném a következő nemzedéket. Nekem ez a karmám. Nem tudom nem csinálni.

 

Sz.L. : Melyik volt a legemlékezetesebb versenyed, és miért?

 

J.M.: Egy országos bajnokság. Ott az első menetben történt, hogy kiugrott a vállam. Az edzőm felajánlotta, hogy adjam fel, ha úgy érzem...de én folytattam. Az egyik kezem a sérülés miatt használhatatlanná vált. De tudtam, még ott a lábam. Azzal még nyerhetek. Két perc egy mérkőzés. Alig láttam a fájdalomtól. Ötezer ember ült a nézőtéren.

 

A harmadik menet előtt azt gondoltam, feladhatnám, de arra gondoltam...
csupán két perc. MI történhet?
Ha nem próbálom meg, nem nyerhetek.

 

Az utolsó tízedik másodpercben egy fejrúgással megnyertem a meccset. Ez volt a legemlékezetesebb mérkőzésem.

 

Nem maradt kérdésem.
Ez a 21 éves fiatal lány, egy 21. századi harcos.

Folyton küzd magával, és folyton legyőzi önmagát, és az ellenfeleit.
Hányan vágyunk annyi bátorságra, és elszántságra, ami ebben a lányban benne van? Mi akadályoz meg bennünket abban, hogy felálljunk, és felvegyük a boxkesztyűt a félelmeinkkel, és gátjainkkal szemben, hogy aztán felállhassunk a bennünk lévő dobogóra?
Van egy mondás, talán Nagy Sándor mondta egyszer:

"Aki legyőzi önmagát, az nagyobb, mint aki legyőzet egy várost."
Köszönöm Melittának, hogy ezt nem hagyja feledésbe merülni.

- Szegő Lindi -

gallery/344967elvis50sbwmcb102504
gallery/aranykeret

Mit olvashatnék még?