Holisztikus Magazin

TEST + LÉLEK + SZELLEM

gallery/vonal

Magazinja

Elvis

Álmodni nem hiábavalóság...

Videotéka

Gyönyörű zöld
Otthonunk
Nostradamus
Man
Horoszkópszoftver
Ikrek

Népszerű cikkeink:

gallery/szalkasito_etrend_noi_dieta
Állati terápiák
mások ezt nézték legtöbbször:

Egy komoly teszt útkeresőknek

Párkapcsolat

"A siker jobbára azon múlik, hogy akkor is kitartsunk, amikor mások már feladták."

- William Feather -

 

A ház, ahova igyekszem, különleges gyöngyszeme Pécs mediterrán hangulatú városrészének. Kanyargós kisutcákon keresztül vezet az utam, míg odaérek. Megállok a századeleji épület kapujában. Táblát nem találok, mert az Auguszt Ház nem hirdeti harsányan kilétét, de én már tudom, hogy nem csak egy épület a sok közül. Ha hiszünk abban, hogy a tárgyaknak, épületeknek saját lelkük van, akkor ez erre a házra még inkább jellemző.

Ma egy különleges emberrel beszélgetek, Auguszt Évával, aki ebben a varázslatos közegben, szoros szimbiózisban él a házzal. Hogy ki ő? Nem találtam meg még a megfelelő titulust a számára. Háztulajdonos?

Több annál, sokkal több, és remélem, a vele készült interjú olvasása után, nem csak én gondolom így.

gallery/borítóra

Szegő Lindi riportja Auguszt Évával

MEGOSZTÁS

- Szegő Lindi -

gallery/0_7e454_17dc47e8_orig
gallery/www_tvn_hu_ecc5f80dd6b84daed67d672be2a858e4
gallery/proli
gallery/merkel
gallery/11425432_636394186497887_4282185273855235171_n

Mosolyogva invitál be a hűs kapualjba, majd a ház központi részébe megyünk.

Meghatározhatatlan, hogy milyen státuszt tölt be ez a helyiség, de van bent bárpult, hosszú asztal sok székkel, és egy kis zug két fotel, asztalkával, puha párnával csábít maradásra.

 

A fal mellett pianínó, a falakon egy fotókiállítás képei. Míg Éva kávét készít nekem, megbámulom az Észak-Olasz tájakról, pillanatokról készített képeket, lopva megsimogatom a durva kövekből rakott falat.

 

Aztán leülünk, Éva mosolyogva, a tőle megszokott finomsággal kínál. A kérdések maguktól tolakodnak elő belőlem.

Sz.L. :  Mikor először jöttem ide hozzád, elámultam mindazon a szépségen, és harmónián, ami belengi a házadat, és az udvart. Megálmodtad te ezt, vagy előbb jött a ház, aztán az álom, mit szeretnél létrehozni belőle?

 

A.É.: Hitegethetném magam azzal, hogy ez egy hirtelen felindulásból hozott döntés volt. De nem így van. A lelkemet érintő, komoly változások zajlottak akkoriban a magánéletemben, és a munkámban egyaránt. Nehéz időszak volt. Vállalkozó voltam, és a parányi butikomban az emberek eleinte egy-egy különlegesebb ruhadarabot kerestek, majd egyre többször előfordult, hogy nem vásárolni, hanem tanácsért, vagy csak egy kicsit beszélgetni léptek be hozzám.

 

Megtiszteltetésnek éreztem a bizalmukat, ugyanakkor elkeserítő volt a felismerés, hogy egy idegennel osztják meg a gondolataikat, mert olyan magányosak, vagy mert nincs hozzá elég bátorságuk, hogy a közvetlen környezetüknek mondják el az őket bántó dolgokat. Egyre erősebbé vált bennem az érzés, hogy kell egy hely az embereknek, ahol még él a bizalom.

Mindeközben a saját életem is zátonyra futott. A párkapcsolatom romokban hevert, alapjaiból kellett újjáépítenem az életem. Az édesanyám is megbetegedett, és két küzdelmes év után magával ragadta a rettegett kór. A kórházban mellette töltött végtelennek tűnő hónapok alatt a kiszolgáltatottság, reményvesztettség, és az olykor fellángoló remény érzése között megnyíltak a lelkek. Minden átértékelődött.

 

Az addig fontosnak tűnő dolgok elértéktelenedtek a számomra, és az emberi kapcsolatok, egy-egy kedves szó, egy megértő mosoly, egy érintés mindennél fontosabbá váltak.

 

Ezek a dolgok együttesen, és végérvényesen gyökerestől megváltoztatták az életem.

gallery/10485882_579946828809290_902219668508411196_n

Sz.L.: Összegyűltek azok a dolgok, amelyek mintegy rugóként kilőttek téged egy más irányba.

 

A.É.: Igen, egy nap hazafelé tartva, a gondolataimba merülve jött a felismerés: kell nekem egy HÁZ!

Amely szeretetteljes, bensőséges légkört nyújt, nem csupán a családom, és a barátaim számára, hanem ahová eljöhetnek az emberek, új ismeretségeket köthetnek, megoszthatják a gondolataikat, tapasztalatokat szerezhetnek, amelyektől gazdagabbá válhat az életük. A felismerést hamar tett követte.

 

Elkezdtem keresgélni, és rábukkantam egy hirdetésre. Pontos címet nem tudtam, de autóba ültem, és azt gondoltam, rá fogok találni. Mikor találomra leparkoltam valahol, és szóba elegyedtem az egyik házból kilépő emberrel, hamar kiderült a számomra, hogy a HÁZ előtt álltam meg. A ház előtt, amelyet megálmodtam. Nincsenek véletlenek! Csupán a leírásból, intuitív módon rátaláltam. Ez a ház, egyszerűen magához vonzott. Mert most már biztosan tudom: van közöttünk valami, a múltba visszanyúló finom kötelék.

 

Sz.L.: Van ebben valami sorsszerű... Az egymásra találás, közvetítő nélkül.

 

A.É.: Valóban, szerelem volt első látásra. A lenyűgöző, hatalmas kapun belépve, az ujjaim hegyével érintve a rétegeiben különböző színben pompázó hámló vakolatot, elém tárult a kert, ami elhanyagoltságában is magához vonzott. Képzeletben láttam az egyik zugban egy öreg fotelt, karfáján egy könyv, kis asztalkán egy csésze gőzölgő kávé. Magával ragadó volt az egész hangulata.

Egy pohár finom bor, barátok, kell ennél több? Nem azt láttam, ami a valóság volt, azt láttam, amit elképzeltem. Egy félhomályos pince szerű helyiségbe benyitva, már hallottam a halk zongoraszót, ahogy az emberek duruzsolnak.

Tudtam, hogy megérkeztem, jó helyen vagyok.
gallery/14017701_1416055581742892_251498351_n

Sz.L.: Ragaszkodtál a ház energiájához, a múltjához. Hogy tekintettek rád az emberek, hogy ekkora huszárvágással változtattál az addigi életeden?

 

A.É.: Őrültnek néztek teljesen. Feladni egy tizenéves vállalkozást egy álomért? Csak egy romos házat, és elképzelhetetlenül sok munkát láttak benne, ahogy a párom is. Csakhogy Ő hitt bennem, támogatott az elképzeléseimben, holott meglehetősen távol állt akkor még tőle az egész. Nagyon hálás vagyok neki ezért.

Ez a hely, a találkozások, és az egyedüllétek helye. Egy hely, ahol megpihenhetsz, rendezheted a gondolataidat, ismeretségeket,  barátságokat köthetsz, ahol kiteljesedhetsz, alkothatsz, meg mutathatod a tehetségedet, alkotásaidat a világnak. Legyen szó fotózásról, festészetről, zenéről, vagy könyvről.

 

Sz.L.: Elérkeztünk a beszélgetésünk azon részéhez, amelyen keresztül én is megismertelek.

Nagy művészetpártoló vagy. Megteremteni valamit, a régiből újat létrehozni, az már maga művészet. Adva volt, hogy lesznek itt felolvasóestek, kiállítások, alkotóműhelyek, festőtábor?

gallery/14017959_1416055601742890_1285331423_n

A.É.: Mivel nekem nem volt lehetőségem az addigi életem során, hogy a művészettel behatóbban foglalkozzam, ara gondoltam, hogy ez a hely lehetne az a hely, ahol a kezdő művészek megmutathatják magukat. Teljesen mindegy, hogy az irodalom, a festészet, vagy fotózás terén alkotnak, teret szeretnék adni nekik. Hiszen ez a ház, tökéletesen megfelelne erre a célra.

 

Az alkotók egészen másként fogadják ezt a programot, mintha egy neves galériában állítanák ki a képeit. Itt a hangulat bensőséges, bontogathatják a szárnyaikat, ha van egy kis baki, nem baj, itt szeretettel veszik. Nekem ez nagyon a szívügyem. Egy kedves barátommal közösen adunk lehetőséget a festészetben kellő tapasztalattal nem rendelkező, de alkotni, magukat kipróbálni vágyóknak. A kisiskolástól a nyugdíjasig bárki eljöhet, és együtt alkothat, festhet. Olykor én is csatlakozom hozzájuk. Felejthetetlen élmény.

 

A felolvasóesteken is nagyon jó a hangulat, mert nincs feszélyezettség. Nem olyan rég tartottunk egy francia sanzon estet, ahol az énekes hölgy, negyvenévesen mutatta meg magát először, fantasztikus sikere volt, és azóta több helyre is hívták fellépni, holott autodidakta módon tanult énekelni. Büszke vagyok rá, hogy az Auguszt Házban mutatta meg magát először.

 

A hatás-kölcsönhatás működik, és egy újabb  szép dolgot adunk a világnak.

 

A fotókiállításokkal, a jelenlegi Olaszországról kiállítással pedig azt szeretnénk elérni, hogy akik nem mehetnek el oda, kapjanak egy kis szeletet egy tehetséges fotós objektívén keresztül belőle, akik pedig már voltak ott, azoknak felidézni azt a feelinget, ami ott érezhető.

gallery/13989454_1416055575076226_904631109_n

Sz.L.: Van valami misztikus ebben a házban, és a te esetedben a vonzás törvénye működik. Nem véletlenül mondom ezt, hiszen nekem már elmeséltél a véletlentől meglehetősen távol eső helyzetet.

 

A.É.: Igen, tudom mire gondolsz. Amikor az átépítés zajlott, kinéztem, hogy a ház melyik részén legyen a kertkapcsolat. Felrajzoltam a kőműveseknek, hogy hol képzelem el az ajtót. Nekiláttak a munkának, majd kis idő múlva kiabált az egyik szakember, hogy menjek oda, mert mutatni akar valamit.

Döbbenet: a bontás során előbukkant egy boltív. Kiderült, pontosan ott állt egy ajtó, mintegy száz évvel ezelőtt, ahová most terveztem.  Mindez úgy történt, hogy én soha az előtt nem jártam a házban. A másik érdekes momentum, hogy amikor készen lett a ház, meghívtam a barátok mellett a családomat is a házavatóra.

Megérkezett a nagybátyám, és csak állt a kapuban.... egy mosoly nem volt az arcán. Kérdeztem tőle: talán valami baj van? Azt felelte: te lány, én ismerem ezt a házat. Amikor én és édesanyád kicsik voltunk, itt laktunk átmenetileg egy ideig. Amikor ezt meghallottam, meghűlt bennem a vér.

 

Sz.L.: És ismét itt a sorsszerűség. Hiába tiltakoznak a realisták ennek a létezésén, tudjuk, hogy működik, és ha valamit elég erősen, de nem görcsösen akarunk, bevonzzuk az életünkbe. És ekkor már nem élt az édesanyád.

 

A.É.: Igen, ekkor már ő nem volt közöttünk. De hatással volt rám az ő betegsége, és halála is.

 

Sz.L. : Igen, ez lett volna a következő kérdésem, hiszen jól tudom, hogy kapcsolatban vagy a beteg gyerekeknek nagyon sokat nyújtó Bátor Táborral is, valamint a karitatív tevékenységed is ismert, méghozzá úgy, hogy

összekötöd a művészetet a segítségnyújtással.

 

A.É.: Több szervezetet támogatok, különféle módon. Apróságok, de sok kicsi sokra megy. Tavaly tavasszal, egyfotókiállítással egybekötve folyt az Auguszt Ház megnyitója.. Az elején beszélgettünk a meghívottakkal, akkor pattant ki a fejemből, hogy a lányom képeiből is rendezek egy kiállítást, ahol megvásárolhatóak lesznek majd a képek, és a befolyt összeget a Bátor Tábor javára ajánlom fel. Az ott lévők összesúgtak, és a dolog futótűz szerűen terjedni kezdett.

gallery/14011786_1416055605076223_1999583505_n

Többen jelentkeztek, hogy csatlakoznának, segítenének. Egy-egy műalkotás árverésre bocsátásával támogatnák ők is ezt az ügyet. Az emberekben megvan a segíteni vágyás, csak teret, és helyet kell nekik adni. Erre a ház látszott a legalkalmasabbnak.

 

A szervezés nem volt egyszerű, de két hét alatt sikerült megvalósítani, a ház tömve volt emberekkel, és több mint nyolcvan tárgy talált gazdára. Amikor ez a rendezvény zajlott, arra futott edzés közben egy fiú. Látta az utcai plakáton, hogy itt Bátor Táboros rendezvény zajlik. Csapzott, izzadt fej nézett be az ajtón, és kérdezte, hova dobhatja be a pénzt, és sajnálkozva mondta, hogy ő futni indult, és csak egy ezres van nála, de azt mindenképpen szeretné felajánlani.

Jókora gombóc nőtt a torkomban. Ahogy mondtam, az emberekben ott a segíteni vágyás, csak annyit kell tenni, hogy meg kell teremteni a lehetőséget.

Egy anyuka felhívott, öt gyereket nevel, nincs nagyon pénzük, de ha elfogadjuk, egy tál pogácsával szívesen hozzájárulna a rendezvényhez. Könnybe lábadt a szemem. Színészek, előadóművészek jelentkeztek, hogy felkonferálják, levezénylik a műsort, verset mondanak. Mese szobát, kézművessarkot csináltunk a gyerekeknek, még a sarki méteráru boltos is ajánlott fel anyagokat, az írószeres papírt, az állatmenhelyről jöttek kisállatokkal. Ez egy nagyon jó program volt, sok embert mozgatott meg, és

 

jó érzéssel töltött el, hogy segíthettünk, és hogy ilyen sokan csatlakoztak ehhez a megmozduláshoz.
gallery/14018114_1416055598409557_2039850595_n

Sz.L.: Nem kellett mást tenned, mint kinyitni a kaput. Képletesen, és a valóságban is.

 

A.É.: Igen, sokszor tényleg csak a kaput kellene kinyitnunk, a lehetőségek ott állnak mögötte. A Bátor Tábor is egy kapu, a krónikus betegségben szenvedő gyerekek számára. A táborban mindenki önkéntes, az orvosok, a Cimbik" akik a gyerekekkel foglalkoznak, a terapeuták... a családjuk, a munkájuk , túlórák, ügyeletek mellett vállalják be a táboroztatást, sokszor a saját gyerekeiket kell hogy otthon hagyják.

 

Illetve nem csak a beteg gyerekeknek szerveznek tábort, vannak testvér táborok, ahová a testvéreikkel együtt mehetnek, családi táborok, amikor a szülők is velük tölthetik azokat a napokat, és ilyenkor rengeteget tanul a család hogy is kell bánni ezzel a betegséggel, a gyerekkel, hogy kell helyesen táplálkozni... és van olyan tábor is ami azoknak a családoknak van szervezve akik elvesztették a gyermeküket, segítség a trauma közös feldolgozásával...

gallery/14011830_1416055595076224_1337031613_n

Így elmondva bonyolultnak tűnhet, de emiatt gondoltunk rájuk, illyen átfogó segítséget nem nagyon tud nyújtani senki más. Idén október elejére tervezzük a következő Bátor Táboros rendezvényünket. Remélem, hogy ugyanolyan sikerrel, ahogy az eddigiekben.

 

Mikor nagy elhatározások születnek, olyan nagy erővel, és energiával rendelkeznek, melyek segítségével a lehetetlennek látszó dolgokban is hihetetlen eredményt érhetünk el.

 

Nagy hibát követünk el, amikor félresöpörjük a ránk törő gondolatokat, vágyainkat, csupán azért, mert úgy véljük, elérhetetlenek a számunkra. Mert tudnunk kell, ha valamit nagyon szeretnénk, eltökéltek, és elég kitartóak vagyunk, az élet megadja a lehetőséget, hogy megvalósíthassuk az álmainkat.

Ezzel be is fejeztük az interjút, még tovább beszélgettünk, majd az elém szervírozott kávé utolsó cseppjét megittam, és elköszöntem. Kifelé menet még megcsodáltam a nyáridőben virágzuhatagban fürdő belső udvart, rápillantottam a fali kútra, maradtam volna még, de hívott a sietős élet... Még visszapillantottam Évára, aki a kapuból integetett.

 

Mit is kívánhatnék neki? Annak a törékeny szőke angyali nőnek, aki megálmodott egy Házat, ahol az a kapu nyitva áll mindenki előtt, aki egy  cseppnyi bensőségességre vágyik a rohanó világunkban, ahol beléptem egy órája? Ahol a segítség magától értetődő, abban a házban, ahol visszaverődik a falakról, a virágokról, az udvar kövezetéről, a beléjük rakott pozitív energia.

 

S hogy milyen lélekkel léptem ki onnan? Könnyű voltam, mert kaptam valamit, amitől valahogy egy kicsit szebb lett a világ, mert olyan egyszerű hitet kaptam a továbbiakhoz... hogy is mondta Auguszt Éva? Mindenki vigyen el magában innen valamit...
Sikerült.

gallery/14017945_1416055608409556_946467001_n