Holisztikus Magazin

TEST + LÉLEK + SZELLEM

gallery/vonal

Magazinja

Elvis

A Világegyetem is

egyfajta ritmusra épül fel...

Videotéka

Gyönyörű zöld
Otthonunk
Nostradamus
Man
Horoszkópszoftver
Ikrek

Népszerű cikkeink:

gallery/szalkasito_etrend_noi_dieta
Állati terápiák
mások ezt nézték legtöbbször:

Egy komoly teszt útkeresőknek

Párkapcsolat
gallery/13393330_1357314890950295_340878471_n
Ember nélkül nincs zene,
ahogy zene nélkül nem élhet az ember.

 

A holisztikához ezen a módon kapcsolódik egy zenész.  Ahogy a lelki síkon megélt dolgok sem láthatóak, csupán érezhetőek, a zene is valami ilyesmi, valami láthatatlan csoda, amely ajándék az Égiektől, nekünk, embereknek.

 

A fiatalember futva érkezett, az időnk szűkre szabott volt, próbára igyekezett az interjú után. Mondhatnám, egy hétköznapi srác, akiből sok van, és csak a szerencsémnek köszönhetem, hogy tudom, mennyire nem így van ez az ő esetében, akit évek óta ismerek, és figyelemmel kísérem a pályáját.

A hétköznapi külső mögött, egy igen érzékeny lélek lapul. Interjúalanyom, Imre Gábor, a Mongooz and the Magnet dobosa, valamint a Dip Trió egyik tagja.

gallery/borítóra

Szegő Lindi riportja

gallery/13382126_1357314967616954_1137093405_n

Sz.L.: Te zenész ember vagy, két zenekarban is játszol, a Mongooz and the Magnet-ben, és a Dip Trióban. Mint zenész, meglehetősen érzékeny lelkülettel vagy megáldva, mégis van, aki ennek ellenére ódzkodik a holisztikus dolgoktól. Te ennek éppen az ellenkezőjeként, elárulnád nekünk, hogy milyen jegyben születtél?

 

I.G.: Az Oroszlán jegyében születtem, és azt gondolom, hogy ennek a jegynek minden jellemzője szinte kivétel nélkül passzol rám, legalább is ezen jegyről írtak passzolnak rám. Nyilván, attól függ, hol írják, ki készíti a jellemzést, de nagyjából kilencven százalékában a magaménak érzem.

Ezen kívül egy kis érdekesség, hogy az Oroszlán csillagjegyben van az Orion csillagkép, amit anyajegyként hordok a karomon. Nem tudom van-e ennek jelentősége,  de még sosem kérdeztem meg egyetlen asztrológust sem erről. (A magyarok ősapjának, Nimródnak  - akit gyakran azonosítanak az Orionnal - a neve Vörös Oroszlán.  /A szerk./)

 

Sz.L.: Az Oroszlán elég törekvő, és domináns jegy. Te a zenekaron belül mégis hátul helyezkedsz el, a szakmában azt mondják, hogy a dobos egy háttérember.

 

I.G. : A közönség, valamint a látvány szempontjából, és szakmailag is ott kell lenni hátul, de hogy a háttérben, ha nem jól teszi a dolgát, akkor borul minden. Ha egy focicsapatban rossz a kapus, aki szintén kevésbé van előtérben, akkor a meccsnek nincs jó kimenetele. Így van ez a zenekaron belül is. 

 

Sz.L. : A Világegyetem is egyfajta ritmusra épül fel.

 

I.G.: Így van.

Ha egy zenekaron belül nem stimmel a ritmus, akkor semmi nem stimmel.
gallery/drums-505367_960_720

Az irányítás valahol az én kezemben is van, és itt jön képbe az "oroszlánságom" ezért fér meg a dob mögött egy ilyen jegybe született ember, még ha nem is kap akkora publicitást. Ha inkább gitároztam volna, akkor annál a hangszernél is megtaláltam volna a vezető szerepet.

 

De mindenkinek megvan a helye a színpadon, és ha jól tesszük a dolgunkat, akkor kevesebbet kell figyelni, hogy együtt maradjunk, mert összeérnek az energiák.

 

Ezt az energiát szeretnénk ledobni a színpadról az embereknek.

A Dip Triónál nagyon megvan ez, ha úgy állnak a csillagok, és érezzük a közönségen, hogy egy hullámhosszon vagyunk, fantasztikus energiahullámok hömpölyögnek, cikáznak a színpad, és a közönség között. Olyan, mint egy hatalmas orgazmus.

 

Sz. L. : Tehát az energiát adod, és kapod, ami bár nem látható, de mérhető, és érezhető.

 

I.G. :Sokat ad, ha képes vagyok teljes mértékben adni. Nehéz ezt megfogalmazni, inkább a hétköznapokban érzem, amikor nem vagyok színpadon. Reményt ad, hogy ne fáradjak el mentálisan, például a zűrös családi helyzetem miatt. Nagyon sokat kapok egy koncerttől, amit egy nem biztos családi háttértől nem. Akiknél minden oké, azok nem tudják... nekem hiánypótlás.

 

Sz. L. : Te így egyenlíted ki a dolgokat? Nyilván, minden ember életében fontos az egyensúly, főleg, ha az a tevékenység flow-ba csap át, és ettől vagy te jól. Ez érezhető, hiszen meglehetősen kiegyensúlyozottnak tűnsz.

 

I.G.: Minden embernek van pótcselekvése. Van akinek a sport, a folyamatos mozgás, de van aki a drogokhoz nyúl, vagy alkoholhoz. Mindenkinek van mit kompenzálni. Nekem a zene a drogom, a koncertezés. Ha jó élmény ér, - márpedig ritkán van, hogy nem, - nyilván azt kívánom, hogy még akarok ilyen érzést, még kéne ilyet csinálni. Ez az, ami erőt ad a mindennapokhoz. Fájdalmak, csalódások feldolgozásához is jó dolog ez.

 

A másfél óra alatt nem gondolsz másra, és kifejezheted a fájdalmadat is.

Kevés ember van, aki ne akarná mások tudtára adni, hogy ő most nincs jól. Mi zenészek ezen a módon adjuk ki, az örömöt is, és a bánatot is. Aztán van, aki felé ez eljut, de van aki nem fogja ezt az energiát. 

Az írók írnak, a zenészek zenélnek, és a közönség biztos tudja, hogy egy lírai szám valamelyikünkről szól.

Sz. L. : Hát  víg lelkiállapotban bizonyára nem írtak még lírai számot. A közönség soraiból, aki szereti a ti zenéteket, az a magáénak érzi, ha hasonló lelkiállapotban van, és azonosulni tud vele. Fontos az azonosulás?

 

I.G.: Persze. A Mongooz pop jellegű zenét játszik, bulizenét. De a nagylemezünkön is van egy lírai szám, mert az egyikünknek volt egy nagy csalódása, tehát született egy dal egy negatív élményből. A Dip Trió-val ugyan feldolgozásokat játszunk, de abban a listában is található szomorkás dal. Szoktam is mondani koncerten, hogy ezt a számot az éppen szakítófélben lévő pároknak játszuk. Ott a dallamvilággal és a harmóniamenetekkel éreztetjük a szám energiáját.

 

Sz.L. : A zene az életed, ezt jól tudom rólad. Ahogy már említettük, hogy ez is olyan, mint az energia. Van olyan dallamvilág, ami akarva akaratlanul megérinti az embert. De te életed a ritmus körül forog. Ezzel hogy tudsz érzelmeket kifejezni?

I.G. : Ennek is megvan a maga kémiája, ahogy a szerelemnek is. Azt, hogy az ember szerelmes, le lehet írni képlettel.

Ha a dallamvilágot vesszük, amibe például én beleszeretek, az többnyire moll-os hangvételű, tehát szomorkásabb, lírikusabb, ebben én megtalálom a magam szenvedését.

Például volt olyan, hogy beleszerettem egy lányba, és rájöttem, hogy nem magába a lányba szerettem bele, hanem magába az érzésbe. Mert bár ott a rózsaszín köd, és tudod, hogy ebből nem lesz boldogság, mégis jó benne lenni, és szenvedni, és ami ebből születik, jó átadni a zenével, kvázi feldolgozni.

gallery/a81f504f60def05073a876e5ad7c1b5285d8c7b2_original

A zene így segít nekem, hogy ha átadom másoknak. Viszont a dob más. Mert ott hiába vagyok bús lelkiállapotban, egy jó funky dobszóló felpörget, az nem tud szomorú lenni, képtelenség. Nehéz egy zenésszel szóban beszélgetni a zenéről. (nevet)

 

Sz. L. : Az emberi kapcsolataidra, a zenekarokon belül, mikor megy a koncert, érkezik a flow, nyilván egészen másként nézel. De amikor folyik a komoly szakmázás, a háttérmunka, a beállások, a hangzás, ennek van egy elég komoly realista oldala is. A dominanciád mennyiben nyilvánul meg a munka során?

 

I.G. : Olykor megnyilvánul. A Dip Trióban én vagyok aki sokszor nem hagyja pihenni a többieket, ráhúzok a próbákra. De ehhez kell a domináns személyiség, különben szétfolynánk. Ez az un. szigor, kell, mert vannak üzleti fellépéseink is, amikor ritkán látogat meg minket a flow, pl. egy orvoskonferencián. De ott másról szól a zene.

 

Sz.L. : A Mongooz-nál is megvan a dominancia?

 

I.G. : Nem igazán. Ott nem nagyon van beleszólásom abba, hogy mit játszunk, de abba, igen, hogy hogyan.  De megszoktam már, és tudom, hogy kellek én a két fiú mögé.

 

Sz. L. : Mivel ők külföldiek, a kommunikáció sem egyszerű a közönséggel, ezért bár látszólag a háttérben vagy, de komoly szereped van.

 

I.G.: Igen, a nyelvi akadályok miatt a szervezésben van szerepem, bőven. Akár a médiában való szereplésre gondolok, még ha Ian jól is tolja a magyart, de ha bővebb lére kell ereszteni a dolgot, akkor engem kérdeznek.

 

Sz. L. : Nagyon sokat beszélsz a szakmáról, de én Imre Gáborra vagyok kíváncsi, akit a képeken láthatunk, arra a flegmatikus srácra, aki teljes koncentrációval dobol, és csurig  van tehetséggel. (Évek óta figyelemmel kísérem a pályájának alakulását, őstehetség. Sz.L.) Én a dob mögé szeretnék látni. Mikor döntötted el, hogy muzsikálni fogsz? Megvolt-e írva ez a csillagokban vajon?

gallery/13401316_1357315044283613_1101310285_n

I.G.: Ez megint valahonnan felülről jött, nem döntés kérdése volt. Volt benne valami sorsszerűség. Ha az anyám a hetvenes években egy laktanya kapujában nem fordul meg, az őrbódéban kisrádióból szóló Zorán - Romantika című száma hallatán, szóval ha Zorán nem írja meg ezt a számot, akkor az anyám se pillantja meg az apámat, és nem lennék itt, és zenélhetnék.

 

Tehát valahol, még tervben sem fogantam meg, nem hogy másként, de eldőlt a sorsom. Ha már hatásokról beszélünk, így kerül össze két ember. A zenének köszönhetem, hogy itt vagyok. Mátraderecskéről származom, ott nőttem fel, akkor élte a falu az aranykorát. Rengeteg fiatal lakott ott, és még nem volt gépzene, viszont volt sok helyi zenekar, és bálok, más szórakozási lehetőség híján. Apám is kacérkodott a dobolással, anyám énekkarban énekelt, jelen volt a zene az életemben mindig.

 

El sem tudtam volna képzelni, hogy ne nyúljak hangszerhez.

 

Először gitároztam, aztán kipakoltam a párnákat az ágyra, valahonnan kaptam egy pár dobverőt, és azzal csépeltem a párnákat.

Egy régi slágereket játszó rádióadó játszotta az ötvenes-hatvanas évek beli dalokat, ezen nőttem fel. Azt álmodtam, hogy majd egyszer egy igazán klassz zenekarban fogok dobolni. Valahol döntés volt ez, de mégsem. Álom, vágy.

 

Sz.L. : Sokszor hallottalak már játszani. Kicsit olyan vagy nekem, mint egy transzformátor. Ami a füleden bemegy, az csatlakozik ahhoz amit érzel, és a kezeden jön ki. Azt mondtad, hogy téged táplál amit csinálsz, és átéled a flow-t. Ez népszerűséggel, és sikerrel is jár, hiszen eljutottál az álmaidba. Mit jelent neked a siker?

 

I.G.: Két részre osztanám én ezt a népszerűség, és siker dolgot, bár mindkettőt élvezem. A Dip Trió szakmai siker, a Mongooz népszerűség, egyre többen ismerik meg az arcom, a nevem, ez hozzájuk köthető, de a kettőt külön kezelem. Ha egy koncert után százan dícsérnek, de van egy kritikus, főleg, ha szakmabeli, akkor siker ide, vagy oda, arra az egyre emlékszik az ember. Szenzitív emberként, nem feltétlenül ösztönző ez, de aztán átgondolom, és akár inspirálólag is hathat.

A népszerűséget pedig nyilván igénylem, az is inspirálhat, azért csinálja az ember, mondjanak mások bármit. És ha másnak is tetszik amit csinálok, azt már hívhatják sikernek.

 

Sz.L. : Kellett-e szerencse ahhoz, hogy egymásra találjatok a zenész társaiddal, vagy ebben is volt valami sorsszerűség?

 

I.G.: A sorsszerűség, és a szerencse egészen más. Hiszek abban, hogy a dolgok nem véletlenszerűen történnek az emberrel. Sok olyan helyen megfordultam zenészként, és sok emberrel megismerkedtem. A Dörnyei Szabival (Dip Trió) leültem egy olyan pillanatban, ami jelentőséggel bírt a későbbiekben, hiszen elkezdtünk jammelni, és egy energiára működni. Nagyon klassz dolgokat csináltunk együtt abban az egy órában, és ezért jött valószínűleg néhány hét múlva a megkeresés, hogy dolgozzunk együtt.

A Mongooz-ban pedig dobost kerestek,  és megkérdezték az egyik szórakozóhely tulajdonosát, hogy ismer-e jó dobost, és ő engem ajánlott, nem a másik négyet, akit még ismert. Azt hiszem, amit szeretnél, azt bevonzod, megtalál a sorsszerűség. Persze olykor a tehetség kevés, sok munka van abban, hogy idáig eljutottam. Van olyan zenész, aki technikailag egy virtuóz, ám nem fogja tudni átadni a zenét, az energiát, ami vele jár. Én át tudom adni, ebben jónak tartom magam. Érzelmeket nem tudok definiálni, de átadni a színpadon, azt igen. Remélem, a közönség is így érzi.

 

Sz.L. : Amikor a koncerten beülsz a dob mögé, mennyire tudod megélni a pillanatot?

 

I.G.: Amikor beülök a dob mögé, akkor nem érdekel semmi, se a gond, mégis bele tudom magamból tenni azt, ami bennem van. Egész egyszerűen megnyílik egy másik csap, vagy csatorna... Ez nem tudatos, csak egy másik átjárón jön ki az, amit érzek, és amivel hatással tudok lenni a közönségre.

 

Sz.L. : Dühből szoktál-e dobolni?

gallery/a81f504f60def05073a876e5ad7c1b5285d8c7b2_original

I.G.: Nem, soha. Inkább szomorúságból. Annyira tisztelem a hangszeremet, hogy soha nem verném szét. Még akkor sem, ha, mivel érzékeny ember vagyok, aki sokáig emlékszik egy negatív pillanatra. Idő kell, és feldolgozom.

 

Sz.L. : Milyen viszonyban vagy a hangszereddel? Nekem van egy olyan fixa ideám, hogy nem tárgynak tekinted, tehát nem fa, bőr, fém, hanem...?

 

I.G.: Az összes hangszerhez úgy nyúlok (basszusgitár, billentyűsök is a keze alá passzolnak. Sz.L.) hogy kellő tisztelet van bennem.

Ez hasonló érzés, mint a szerelem, nyilván kicsit túlzok, valami olyan kötöttség, ami nélkül nem tudok élni, és ami nélkül nem tudok élni, azzal kellő tisztelettel bánok. Vannak "egyéjszakás kalandjaim" hangszerekkel, egy estére egyesülünk, mindketten jól érezzük magunkat, amiből akár folytatás is lehet, mindent beleteszünk. De a saját hangszer, az állandó kapcsolat az életemben, amelyet ha le is cserélnék egy újabb modellre, nem adnék el. Ahhoz már érzelmileg kötődöm, nehezen engedném el, ha egyáltalán... Hiszen annyi mindent megéltünk együtt, koncerteket, az energiát együtt löktük a közönségnek, együtt éltük át az ezt okozó orgazmust.

 

Sz.L: Miért szereted a szíved?

 

I.G.: Mert nagy. Lehetne nagyobb is, csak kissé kifacsart. DE DOBOG. Mint amikor rálépek a lábgépre, dadamm...

Egy jó ember szívét  csak elrontani lehet. Jön a sok negatív hatás a világból, de én félrerúgom a zenével.

 

Sz.L.: Nekem olyan érzésem van, mintha a testedben a vörös vérsejtjeidhez kis kottafejek lennének kapcsolódva. Úgy hozzád tartozik a zene, mint ahogy levegőt veszel. Milyen lenne az életed a zene nélkül? Képzeljük el, hogy megszűnik a világon minden, ami zene...

 

I.G.: Elmesélek valamit. Egyszer munkába indultam, és észrevettem, hogy nincs nálam a fülhallgatóm. Inkább elkéstem, vállaltam a következményeket, de visszafordultam érte. Számomra nincs olyan, hogy nincs zene, hiszen folyamatosan jelen van, a környező világunkban is. Nekem ez létforma, szenvedély.

Eszek, vagy nem eszek, nem érdekel. De zene legyen. Ha nem lenne, az egyenlő lenne a halállal. Én a haláltól se félek, én csupán azért félek a haláltól, mert félő, hogy nem hallgathatok zenét. A többi velejárója nem érdekel. De mivel hiszek abban, hogy valahova kerülünk azután, és ahova én kerülök, ott legyen zene.

* * * * *

Felállt, a hátára dobta a hátitáskáját, amelyből kikandikált két dobverő, és elindult a zenekari próbára. A fülébe dugta a fülhallgatót, és mire kilépett az ajtón, már egy egészen más világban járt. Amit megépített magának, tehetségből, szenvedélyből, és a benne lakó érzésekből.

MEGOSZTÁS

- Szegő Lindi -

gallery/0_7e454_17dc47e8_orig
gallery/www_tvn_hu_ecc5f80dd6b84daed67d672be2a858e4
gallery/proli
gallery/merkel